Voltunk pénteken a Nemzetiben. Megnéztük a Mester és Margaritát.

Vegyes véleménnyel vagyok a darabról. Sajnos a könyvet még nem olvastam, de az biztos jobb mint az előadás.

Volt ami tetszett benne, volt ami egyáltalán nem. Legyen mondjuk 60% a részemről.

Voltunk Japán Art eseményen is, amit pont rosszul időzítettünk, mert lemaradtunk a szushiról és egy előadásnak is csak egy apró részletét láttuk, mert a művészek és hangszerek nagy része nem érkezett meg aznapra Japán honból. Azért kóstoltunk helyette érdekes zöld fűszerteát, mini édességekkel, amit öreg japán nénikék szolgáltattak nekünk amolyan fél tradicionális módon. Aranyosak voltak.

Más: Furcsa módon az emberek vagy nem ismerik a saját lakásukat, vagy nem tudom kit akarnak 'átverni', amikor alaprajzot csinálnak róla, de ha egyszer megnézi az ember, úgyis látja, hogy az adott fal nem az adott helyen van. Vicces.

Ja, kéne egy építész ismerős ilyen esetekre.

Ma meg épp megint irodai székeket szerelek össze, nem mintha nem lenne más dolgom. Azt hiszem az elmúlt hónapokban elég nagy gyakorlatra tettem szert ezen a téren. Ez azt bizonyítja, hogy hiba olcsó vagy drága egy szék, a minőség mindig adott: szar.

Ilyesmi van/volt mostanság.

_{forrás: http://index.hu/kultur/klassz/buddha1111/} 

"Ezrek zarándokolnak a nepáli dzsungel mélyére, hogy láthassák az újjászületett Buddhának tartott 17 éves szerzetest, aki több mint egy évig nem adott jelet magáról.

Ram Bahadur Bandzsant legutóbb 2007 márciusában látták egy hatalmas fánál Katmandutól, Nepál fővárosától 150 kilométerre délkeletre. Hétfőn tűnt fel újra és megjelenésének hírére még Indiából is érkeztek hozzá buddhisták. Kedden már több ezren hallgatták a fehér lepelbe burkolódzó hosszú hajú fiatalembert, akiben sokan Buddha reinkarnációját látják. A helyi rendőrség közlése szerint Ram a békéről és az emberek közti megkülönböztetés megszüntetéséről beszélt híveinek. Tervei szerint naponta néhány órát prédikál, egy hét múlva pedig visszavonul meditálni.

A paraszti származású szerzetes állítólag 2005 májusától majdnem egy éven keresztül ült és meditált táplálkozás és alvás nélkül a fa gyökerei között. Híre messze földön elterjedt, zarándokok tömegei keresték fel és megvizsgálta egy buddhista doktorokból álló bizottság, amely megállapította, hogy nem Buddha megtestesítője. Ezt Ram is megerősítette: ő csak egy egyszerű aszkéta - hajtogatta, a köréje gyűlt zarándokokat azonban nemigen győzte meg.

2006 márciusában aztán váratlanul eltűnt és csak karácsony előtt néhány nappal jelent meg újra a fa alatt ugyanolyan csendben és feltűnés nélkül, ahogy tíz hónappal korábban távozott. Akkor rövidebb ideig bírta; három hónap után, 2007 március elején egy napon hirtelen felkelt, híveinek elmondta, hogy máshova kell mennie meditálni, majd eltűnt a fák között. Valószínűleg zavarta a nagy felhajtás, hiszen akkor is rengetegen keresték fel és egész iparág épült személyére: ételt, italt, imatekercseket, szentek szobrait, Ram életrajzát ismertetőt CD-ket és sok más csecsebecsét lehetett kapni a helyszínen.

Ram családja a tibeti tamang nemzetiséghez tartozik, amely Nepál lakosságának 30 százalékát adja. Az ifjú szerzetes - mint a tamang etnikumból sokan - ahhoz a tibeti buddhista iskolához tartozik, amelyre jellemző különleges képességek kifejlesztése. A Szakjapa tibeti iskola egyik mesterénél két évig tanulta a jógatechnikát, amellyel légzés útján hozzák működésbe a test láthatatlan csatornáit és így szabályozzák az úgynevezett prána-energiát.

Az első, 2005-2006-os hosszú meditáció alatt hívei kaptak is ízelítőt tudásából: egy alkalommal láng csapott fel a testét takaró lepelből, amely állítólag úgy égett le róla, hogy a teste nem sérült meg. Szakértők szerint Ram a "belső meleg" technikáját alkalmazta. Ezt csak a Himalája barlangjaiban élő jógik ismerik, így élik túl a nagy hideget, a tudás pedig mesterről tanítványra száll.

A buddhizmus névadója egyébként több mint 2600 éve született, a vallást pedig jelenleg nagyjából 325 millióan követik, főként Ázsiában."

"Üvegablakot szereltek egy egérre

"Andalúzia szikár, fekete vidékén a férfi élete a harc, a nõé a tûrés. A múlt bûnei és sérelmei ott laknak minden porszemben. S itt minden tüdõ port lélegez, mert az élet a föld, s föld megy a földhöz."

Hétfőn a Vérnászt láttuk a Szkéné színházban a Honvéd társulat előadásában. Nem egy vidám darab a témájából adódóan. A drámai véget az fokozta még inkább, hogy nem volt taps a darab végén, hanem egy siratójelenet 'közepén' megköszönték a közönségnek, hogy eljött, és kitereltek minket az előadás helyszínéről. Ezt fokozta, hogy egy komplett halotti tor várta az előtérben a nézőket, amin mintegy levezetésképpen részt lehetett venni a terített asztal mellett, megbeszélve a darabot. Azt kell mondanom igen hatásos volt.

http://designpumpa.blog.hu/2008/10/29/buddhista_templom_sorosuvegekbol

Kedvenc thai szerzeteseim nincsenek híján az ötleteknek : )